Az antimonit az antimon fém legfontosabb ércásványa (72% Sb). Számos nyelvben a latin stibium (antimon) szóból eredő névvel illetik (például angolul stibnite), innen a vegyjele is. Formagazdag kristályai általában oszlopos, tűs kifejlődésűek, hosszuk akár a 20 cm-t is meghaladhatja. Az antimon nyelvújításkori neve (dárdany) is az antimonit dárdaszerű kristályaira utal. Kristályszerkezeti sajátosságai miatt az oszlopok, tűk oldalát alkotó egyik lap mentén kitűnően hasad, és kristályai akár görbültek, hullámosak is lehetnek. Puha, körömmel karcolható. Élénk fémfényű, ólomszürke kristályainak felülete – erős fény hatására különösen – gyorsan fénytelenre, feketére vagy tarkára futtatódik. Forróvizes oldatokból kristályosodó ásvány, általában az ércesedések késői, kis hőmérsékletű szakaszában képződik. Az antimont ma használják tűzgátló anyagokban, fém ötvözetekben (pl. ólommal az akkumulátorokban), kerámiákban, üvegekben.