Neve a „turmali” szingaléz szóból ered, ezt a megjelölést használták
Ceylon (a mai Srí Lanka) szigetén a színes drágakövekre. Bonyolult szerkezeti felépítése miatt egyes kristályaiban változatos helyettesítések alakulhatnak ki (lásd a képletét), akár egy egyeden belül is, ami főként színváltozatok formájában szembetűnő.
Rendszertanilag a turmalin egy ásványcsoportot jelöl, melynek jelenleg több, mint 30 tagját ismerjük. Ezek közül a három leggyakoribb a sörl (vasturmalin), a drávit (magnéziumturmalin) és az elbait (alkáli turmalin). A turmalinnak számos színváltozata létezik, pl. a színtelen akroit, a kék indigolit, a vörös rubellit, vagy a zöldes színű verdelit. Többszínű kristályai közül keresettek a zöld-vörös („dinnyeturmalin”) és vörös-fekete („mórfej”) változatok. Piezo- és piroelektromos tulajdonsága hozzájárul különlegességéhez. Kristályai nyúltak, oszloposak, hosszanti irányban erősen rostozottak (néha görbült, „hengeres” felületűek). Főképp gránitokban, valamint a hozzá kapcsolódó társulásokban fordul elő (pegmatitoktól a kontakt zónákig). Metamorf kőzetekben (pl. gneiszben, granulitban) is megjelenik. Keménysége és kémiai ellenállóképessége miatt a homokok, homokkövek, torlatok jellegzetes, a lepusztulási területről fontos információkat hordozó nehézásványa.