Jelöltek 2020
Neve a „turmali” szingaléz szóból ered, ezt a megjelölést használták
Ceylon (a mai Srí Lanka) szigetén a színes drágakövekre.
Bonyolult szerkezeti felépítése miatt egyes kristályaiban változatos helyettesítések alakulhatnak ki (lásd a képletét),
akár egy egyeden belül is, ami főként színváltozatok formájában szembetűnő.
Rendszertanilag a turmalin egy ásványcsoportot jelöl, melynek jelenleg több, mint 30 tagját ismerjük.
Ezek közül a három leggyakoribb a sörl (vasturmalin), a drávit (magnéziumturmalin) és az elbait (alkáli turmalin).
A turmalinnak számos színváltozata létezik, pl. a színtelen akroit, a kék indigolit, a vörös rubellit, vagy a zöldes színű verdelit.
Többszínű kristályai közül keresettek a zöld-vörös („dinnyeturmalin”) és vörös-fekete („mórfej”) változatok.
Piezo- és piroelektromos tulajdonsága hozzájárul különlegességéhez.
Kristályai nyúltak, oszloposak, hosszanti irányban erősen rostozottak (néha görbült, „hengeres” felületűek).
Főképp gránitokban, valamint a hozzá kapcsolódó társulásokban fordul elő (pegmatitoktól a kontakt zónákig).
Metamorf kőzetekben (pl. gneiszben, granulitban) is megjelenik.
Keménysége és kémiai ellenállóképessége miatt a homokok, homokkövek, torlatok jellegzetes, a lepusztulási területről fontos információkat hordozó nehézásványa.
A galenit után egy újabb „fajsúlyos” pályázó: bárium-szulfát (BaSO4), rombos rendszerben kristályosodik, a Mohs-skálán a keménysége 3–3,5
A gyakori ásványok közé tartozik. Szép, többnyire táblás, olykor nyúlt oszlopos kristályait az ásványgyűjtők nagy becsben tartják, nagy tömegű előfordulásai viszont a bányászok számára kedvesek.
Ipari nyersanyagként részben azt a feltűnő sajátságát aknázzák ki, amely egyik határozó bélyege is, tudniillik nemfémes külleme dacára szembetűnően nehéz, azaz nagy a sűrűsége: kb. 4,5 g/cm3.
Innen ered a neve is: barisz görögül nehezet jelent. A német bányásznévből magyarított súlypát név pedig másik jellegzetes tulajdonságára, három irányú (bár eltérő minőségű) hasadására is utal.
A tiszta bárium-szulfát fehér (festékként baritfehér néven ismert), viszont a barit ásvány üvegfényű kristályai sárgás, barnás, kékes vagy vöröses színűek, néha zárványoktól színezettek.
Az iparban leginkább fúróiszap nehezítésére, emellett bárium kinyerésére, festékek, műanyag- és gumiáruk töltő- és nehezítőanyagaként, illetve sugárzáselnyelő adalékként alkalmazzák.
A Kárpát-medencében híres előfordulásai voltak a Gutinban és a Szepes-Gömöriérchegységben. A mai Magyarországon gyakori a Budai-hegységben, szép kristályai fordultak elő Gyöngyösoroszin, a Velencei-hegységben pedig pár évig bányászták is.
APATIT
Csalóka, de nélkülözhetetlen tartóelemünk
– vízmentes foszfát csoport
– hexagonális rendszerben kristályosodik,
– a Mohs-féle keménységi skála referenciaásványa (5-ös keménység)
Nevét a görög „apatao” (megcsal, megtéveszt) kifejezés után kapta, utalva arra, hogy könnyen összetéveszthető más ásványokkal, pl. a berill-lel. Csontjaink és a fogzománc fontos alkotóeleme, ezért kell nagy figyelmet fordítanunk
táplálkozásunk során a megfelelő foszfor- és fluoridbevitelre.
Az élettelen környezetben is gyakori ásvány: átlátszó, áttetsző, színtelen – vagy sárgásra, zöldre, kékre, barnára színezett – kristályai sokféle kőzetben előfordulnak, de általában csak igen kis mennyiségben („mellékes elegyrészként”). Kristályainak termete a képződési hőmérséklet függvényében változik. Kristálylapjainak felülete üvegfényű, törési felületen zsírfényű. Ultraibolya fényben általában fluoreszkál.
A madár- és denevérürülék felhalmozódásával keletkezett guanó fő alkotó ásványa. A foszfort – amelynek az apatit a legfontosabb ásványa – főként műtrágya- és mosószer-gyártásra használjuk.
