Régóta ismert, a hazai ásványgyűjtők körében is kedvelt, könnyen felismerhető alakú ásványcsoport. Alapos tanulmányozása sokat elárul a geológus számára a befogadó kőzet keletkezéséről. Nagyon kemény, nehezen törik, így a kőzetből kipergett ép kristályai folyóvizek homokos vagy iszapos üledékeiben dúsulnak. A középkorban gyakori karbunkulus elnevezést vörös színű drágakövekre használták. Főként gránátokra, de például a rubinra és spinellekre is. A karbunkulus ragyogásával számos mesében, legendában és irodalmi műben találkozhatunk. Móra Ferenc például így ír „A pillangó király”-ról: „Karbunkulus koronája égett, mint a tűz, ragyogott, mint a szivárvány.”